Nem tudom mi fog történni,de nem is érdekel. Reménykedem,mert remény az mindig kell!

Összebújva megfogtuk egymás kezét és azt a bizonyos fura érzést éreztem, ő kell nekem.

Ha nem kaphatom meg teljes egészében,akkor csak annyira ,minta,de valamilyen szinten kell,hogy mellettem legyen. Forró ajka meleget ad e hideg ,zord időben. Ölelése,mint a leggyengédebb párnáé,nélkülözhetetlen.Nagy,"boci szemei" azt az érzést keltik benne,hogy akarlak,igen kellesz nekem! Legyen ez a legádázabb átverés,de én mindig bedőlök majd neki.Finom teste egyszerűen vonzza kezeimet,nem tehetek róla.Kezeink egymás testén veszettül cikáztak és az a pillanat egy örökké valóságnak tűnt. Nem éreztem időt,fájdalmat,hiányt...semmi rosszat. Nem volt múlt,nem volt jelen,nem volt jövő...csak a jelen!Kell ez az érzés nekem! Kellesz te magad édesem! Ölelj szorosan,csókolj forrón és súgj valami kedveset a fülembe :$  Súgj valami olyasmit, mint ma az ágy szélén az ölemben ülve...(te tudod miről van szó)

Testem valamilyen ismeretlen,meghatározhatatlan módon vonzódik hozzád. Kell a fájdalom,kell a nevetésed.Hallgatni akarom a szuszogásod ,mint ma. Ölelni akarlak,hogy biztonságot nyújtsanak karjaim.Csókolni akarlak,hogy bebizonyítsam kellesz,kívánlak. Fontos vagy , mindennapjaim részévé váltál,akár jó,akár nem :)