Már semmi sem olyan, mint régen. Hiányzik. Hiányzik minden, ami akkor volt. Hiányoznak a percek, az órák, a napok...az együtt eltöltött idő és a sok szép közös emlék. Emlékszem még nagyon sok szavadra és minden apró mosolyodra :) Nagyon sok tervem volt a jövőre nézve,amik most már nem élnek. Sok közös program,kirándulás. Teljesen más volt régen, de ezt el kell fogadni, mert az idő múlik és minden más változik.  Kicsivel több, mint fél éve még abban a hitben voltam ,hogy minden tökéletes és én vagyok a legszerencsésebb fiú a világon ... aztán jött a bumm. Most itt vagyok, ahol vagyok.

Kicsikét szűk a világ nekem,
Keresem benne még a helyem,
Nem látom tisztán a holnapot,
Lehet, hogy ebbe én ma még belehalok!

Félig telt poharak az asztalon,
Ha úgy tartja kedvem, néha beleiszom,
Szólj rám, ha egyszer véletlen
Összefutnánk egy másik Életben! 

Volt, amikor azt hittem, hogy nincs, ami megállít,
De tudom, ha esik, a magamfajta megázik,
Megbecsülöm már, hiszen hamar elillan a gyönyör,
Hiába mászok ki, mindig jön ugyanaz a gödör!

Felismertem már, és meg is bántam a hibáim,
Hiszem, hogy odafenn meghallgatják az imáim,
Úszom az árral és hiába látom: messze a part,
Az éj leple alatt én csak tovább írom a dalt!

Nem tudom mi lesz majd, ha megunom az egészet,
De még ezt itt hagyom nektek, mielőtt lelépek,
Én a szívembe zárok mindenkit, ki megértett,
És hitt bennem, engem már csak ez éltet!

Eddig sem adtam fel a hitem, ezután se fogom,
Akkor sem, ha becsúszik az Élettől egy-két pofon,
Míg a szívemben bármi lesz , ha sírni lesz is okom,
Mindig ott lesz velem: a papír, a toll, a mikrofon!