Talán a szerelem csak akkor jön, ha nincsenek benned elvárások. Ha nem akarsz, ha nem képzeled el, hogy milyen lesz, csak hagyod, hogy megtörténjen. Van még tovább, van még több is annál, mint amit el tudsz képzelni. Van, létezik, csak merned kell megnyitnod magad és befogadni, elfogadni, érte nyúlni, és bizony viszonozni. Azt is tanulni kell. Merni ugyanazt az élményt adni a másiknak, amit ő ad, és bízni benne, hogy arra van szüksége, amit kap. Ez az igazi kihívás. Adni és kapni. Hasonlót, ugyanazt, érzéseket, törődést.
Ne te döntsd el, hogy mit érdemelsz, hagyd, hogy jöjjön, hogy bekopogtasson, hogy magával ragadjon, hogy megfogja a kezed, és megmutassa, hogy igenis erre vágysz. Hogy ez tesz boldoggá, hogy ettől van értelme mindennek, és nem attól, amiről csak úgy gondolod.. Vajon még hányszor vagyunk képesek hisztérikusan akarni valamit, majd őrült nagyot csalódni amikor kiderül, hogy valami teljesen másra vágytunk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése