Fájdalom,csalódás,hiány,szakítás,vágyakozás

Azok, akik sokszor csalódnak az emberekben, megkeményítik a szívüket, és elhatározzák, soha többé semmit nem várnak a többiektől, hogy ne kelljen újra csalódniuk.

A leggyötrőbb fájdalom: az önvád fájdalma.

Van az a fájdalom, ami nem megöl, hanem meggyógyít.

Nem a fájdalommal van baj. A fájdalom kínoz, de nem pusztít el. A gond a magány, melyet a fájdalom szül.

A sebhelyek tengerében az első vágás a legmélyebb.

Isten mindenkire annyi fájdalmat osztott, amennyit az illető el bír viselni, se többet, se kevesebbet.

A megtört szívet nem gyógyítja semmi, mert a megtört szív előbb szikkadni kezd, mint a kint hagyott zsemlye, azután pedig megkövül, hogy ölni lehet vele.

Nem jó, ha az embernek kedvenc dolgai vannak. Sose legyen kedvenced semmiből. Úgy legalább elkerülheted a csalódást. Nem jó, ha az ember túl erősen kötődik egy tárgyhoz. Vagy akár egy személyhez, ha már jobban belegondolok.

Furcsa, hogy bár nincs jelen, mégis úgy érzem, mintha itt lenne velem. A hiánya olyan éles és intenzív, hogy szinte pótolja őt.

Ahányszor csak lehunyom a szemem, az ő arcát látom magam előtt. Így aztán elég gyakran becsukom a szemem.

Ha szeretsz valakit, engedd el. Ha zaklatnod kellett, valószínűleg soha nem is volt a tiéd.

Egyszerre kell szakítani és véglegesen, amíg a lelked elég erős ahhoz, hogy behegessze magán a sebet.

Bárcsak két szívem volna! Az egyik érzéketlen, a másik szüntelenül szerelmes lenne. Ez utóbbit azoknak a nőknek adnám, akikért dobog, míg a másikkal boldogan élnék.