Ittam, nem lett volna szabad...azt hittem túl vagyok "rajtad". Tévedtem. Mindennél jobban hiányzol. Bár úgy se olvasod ezt az oldalt, vagy ezt itt... tök mindegy. Jó kimondani. Azt mondják az alkohol nem elfed, hanem feled dolgokat. Azt hiszem igaz. Minél mélyebbre temetem, annál inkább felszínre kerül az a bizonyos érzelem. Dacára mindannak, amit hallottam, olvastam, láthattam. Vagy amit tettél velem. Erősnek hittem magam, de harmat gyenge vagyok. Tudom, most épp vele vagy. Az ő kezét fogod, őt karolod át, vele filmezel stb. Inkább bele sem gondolok. Lemondtál rólam, cserben hagytál, lecseréltél, csak így simán. Rohadtul fáj. Még is vagyok olyan baszott naiv, hogy az emlékeimben elhigyjem, ami volt, szép volt. Olyannyira, hogy szégyenlem ezt kimutatni. Nem szeretnék gyengének látszani. Tudod? Úgysem. Mindegy. Szar rádöbbenni arra, talán "van nálam jobb". Ez totál padlóra küldted az önbecsülésem, azt hiszem, épp most öltél meg bennem valami jót.