Úgy kezdődött az egész,mint egy átlagos tanév.Azzal a különbséggel ,hogy mindenki 1 évvel feljebb lépett.Teltek múltak a napok.Akkor még nem ismertük egymást. Fogalmam sem volt róla,hogy ő létezik. Aztán nem is tudom ,hogy hogy ismertük meg egymást ,de minden találkozáskor kezet fogtunk csak gyerekes hülyeségből. Ekkor még nem éreztem semmit iránta.Jöttek-mentek a lányok.Mikor valahol összefutottunk szórakoztunk egy kicsit.Olykor már hiányzott is.Volt,hogy lestem a szemem sarkából..vajon merre lehet?! Aztán eljött a nap,a ballagásom napja.Onnantól számolva legalább 2 évig nem beszéltünk nem is láttuk egymást.Aztán egy nap meccsre mentünk a Bembe és ott voltak ők is .Nagyon elvoltunk és én boldog voltam legbelül,hogy újra látom.

Innen minden adta magát és városba járkáltunk együtt stb, majd valahogy összejöttünk. Ez a próba balul sült el és szakítottunk.Akkor már úgy tekintettem rá, mint egy nagyon aranyos kis barátra. Nyáron általában ott voltak,ahol mi bringáztunk és tökre elvoltunk , majd tudtomra adta ,hogy nagyon hiányzok neki.Májusban újra összejöttünk és immár 6. hónapja vagyunk együtt. Mai nap már járok,hogy az életemet adnám érte <3 Nincs nála fontosabb és minden percben rettenetesen hiányzik. Majd nem minden nap találkozunk. Hétvégenként itt alszik :) Nagyon hozzám nőtt (KL) Fanna ♥