Itt egy fejezet vége. Most kezdődik egy új. Az elmúlt 6 hónap 19 nap-nál jobbat nem is kívánhattam volna.
Köszönöm. nagyon fura megszokni ezt a helyzetet. Akarat nélkül is rád gondolni.Próbálom elterelni a gondolataimat,de nem tudok parancsolni az agyamnak. Akármit csinálok, mikor eszembe jutsz mindentől elmegy a kedvem,mert tudom már nem vagy velem. Ha lehetne egy kívánságom gondolkodás nélkül azt választanám,hogy......(mindenki tudja mire gondolok). És akkor vannak a barátok. Próbálnak segíteni,de ebben sajnos nem tudnak, őt semmit nem pótolhatja. De nagyon hálás vagyok azért,hogy próbálnak felvidítani és mellettem vannak mindenben. Mondják,hogy találsz jobbat,de nekem tőle nem kell jobb. Hogy én annyi lánynak tetszek...és mit érek vele,ha pont annak nem,aki az életemet jelenti?! Minden tárgy,minden hang,illat rá emlékeztet. Nagyon fáj...a legrosszabb ellenségemnek sem kívánom ezt az érzést. Nem lesz többé szombat esti fim nézés,kiszökés az éjszakába,csoki evés,érte menés,ölelés,csók és semmi hasonló :( Még mindig nem tudtam felfogni,pedig kéne,de talán nem is akarom. Úgy gondolom, ilyen lányt ,mint Te voltál soha,sehol,semikor nem fogok találni. Hiányzik,nagyon hiányzik, minden mondata,ahogy átölel,ahogy néz*.*,egyszerűen ahogy van...nagyon régi álmom vált valóra azzal,hogy összejöttünk. De úgy látszik ennyi volt :| Reménykedem,hogy meggondolja magát és én vissza is fogadnám abban a szent másodpercben. "Nélküle senki vagyok".Ő volt a másik felem és így igazán már nincs akkora fontossága napjaimnak.
Hogy mit gondolok a "maradjunk jó barátok" szöveg. Nem igazán tudom :| Nagyon fájna téged látni és bennem lenne a szándék,hogy megöleljelek,megcsókoljalak. Na igen és a köszönés...nem tudom elképzelni a 3 puszit :(.
Van az a dolog,hogy 6 hónap alatt rengeteg minden közöset felépítettünk és nekem semmi kedvem egy másik lánnyal ezt eljátszani újra :| Épp most ismertem volna meg a szüleidet és azt a napot is nagyon vártam. Itt a karácsony az ajándékod már kinéztem és most kajak fáj,hogy nem láthatom az arcod,mikor átadom neked :'(
Tegnap még órákat sírtam,mert hirtelen megütött,hogy tényleg vége. Nem tudom,hogy elég volt e számodra ,amit tudtam nyújtani,de mindenbe a szívemet beleadtam!
Hiányzol Fanna.♥
De ,hogy magamat is vígasztaljam....okcsá
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése