És lám, ez vagyok én: egy fiú, aki

elhiteti a haldoklóval, hogy van

remény, aki megtanít egy felnőttet

nevetni, és elhiteti a gyerekkel,

hogy léteznek csodák. Aki bármikor

odatartja a vállát egy megtört léleknek, aki akkor is mosolyog, ha

mások mosolyognak rajta, aki nem

hagyja sírni a maga körül lévőket,

és aki addig nem hagy el, amíg szükséged van rá. És ez is én vagyok: aki eltűri, hogy minden cselekedete ellenére tőle sose kérdik, jól van- e? Miért olyan nyilvánvaló, hogy velem minden rendben van, hogy nekem nincsenek problémáim? Miért hiszik azt rólam, hogy tökéletes vagyok? Csak egy átlagos, szürke senki akarok lenni. Mert valójában az is vagyok. Én sem vagyok különb nálatok csak észre veszek dolgokat =)