Megmondom az őszintét,hogy délután már nagyon szarul éreztem magam.Valahogy ez kijött rajtam,hogy nincs velem és,hogy ennyire távol van tőlem.Az első nap túlélve.De nem gondoltam volna,hogy ez ennyire nehéz lesz.
Bringáztunk egész délután itt-ott pár új arccal.Aztán haza jöttem ,mert nagyon hiányzott és semmihez nem volt kedvem.Ráadásul egész nap szúr a mellkasom :S Haza jöttem és magamhoz öleltem a felsőjét , amit kaptam tőle♥
Aztán uncsimék elhívtak a lőtérre,hogy kicsit kikapcsoljam magam.Lementünk a föld alatt alagutakba,bementünk egy épülő házba és ott ugráltunk meg hülyéskedtünk emeletről-emeletre.Aztán egy nagy katonai hálóval letakartuk a kocsit és úgy mentünk a kis mellék utakon..a kutyák meg jöttek utánunk.
Aztán hazafele 110-nél kihajoltam és próbáltam beszélni. :D Szeretlek bogaram!(L)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése