2011.05.02. )= Szakítottunk. Eleinte nem fájt,mert már párszor eljátszódott ez az egész.Első alkalommal azt hittem belehalok.Aztán mindig enyhült.A szakításra rá 1 nappal még mindig semmi,elmentem bringázni és ez elterelt gondolataimat.Már akkor is itt-ott beugrottak szép emlékek..ekkor nagyon szarul voltam,de tekertem egy kört és újra jobban lettem.Most,hogy itthon ülök egyfolytában a vele töltött percekre gondolok.Nem vagyok teljes,hogy nincs velem.Viszont többen megmondták már,hogy ha vele maradok tönkreteszem magam.Hidegen hagy.Csak annyit szeretnék,hogy velem legyen,hogy magam mellett tudhassam,hogy itt legyen és szeressen.Nem tudom elképzelni a napjaimat nélküle.Az eltervezett nyarat :| Nem...valahogy nem megy.Tudom,hogy szerelmes vagyok! Ezért mások nem érthetik,hogy mindezek ellenére miért kell még nekem ő. Azért,mert valamilyen oknál fogva belé lettem szerelmes.Hiányzik a sok butaság,nevetés és még talán a kis vitatkozások is :$ Üssenek szét,verjenek meg,szúrjanak le vagy köpjenek szemen,nem érdekel.Attól nem fognak változni az érzéseim.A szívem legyen összetörve..sőt,akkor is szeretni mindig tudni fog,főleg őt.Fáj,hogy most ezekre kell visszagondolnom,de ki kellett magamból adnom a feszültséget.
Aki még nem volt szerelmes az nem értheti :( S.Z.E.R.E.T.E.M.♥ :'(
http://www.youtube.com/watch?v=_WaKNiAkj2w&feature=related
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése